Egyszer volt, hol nem volt: algamese

Az Óperenciás tengeren is túl, a messzi Távol-Keleten vált népszerűvé az alga étkezés céljára. A kínaiak már négyezer évvel ezelőtt felfedezték az algákban az egészség és a hosszú élet titkát. Találtak olyan Kr.e. VI. századi feljegyzéseket, melyekben úgy jellemzik a tenger zöldségeit, mint isteni csemegét, ami méltó arra, hogy felszolgálják egy megbecsült vendégnek, sőt magának a császárnak is.

 

Ben Cao Jing gyógynövényekről szóló kínai könyv (Kr.e. I. század) szintén említést tesz az algák tumorokra gyakorolt jótékony hatásáról.

(Forrás: Wikipedia)

Japán északi részén élő ainuk már a neolit korban gyűjtötték és szárították az algákat.

Krisztus előtt a VIII. században a manapság leginkább ismert algák (Kombu, Wakame, Nori) mint a császárnak fizetendő adósarc szerepeltek a nyilvántartásban.

Később a buddhista papok lendítették fel a használatát. A legrégebbi japán szótár már tartalmazott közkedvelt algás recepteket. Kr.u. a 14. században az egyre növekvő keresletnek köszönhetően elkezdődött az algák kitermelése. Mindez az arisztokraták és a felső tízezer nagy örömére, ugyanis csak ők engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy algát egyenek.

Az elmúlt 50 évben a fogyasztás megduplázódott és halandó ember is könnyedén hozzájuthat ehhez a mannához.

Koreától Hawaii-ig, a Fülöp-szigetektől Új-Zélandig, Chilétől Peruig az algák részét képezték a legősibb kultúráknak mind táplálkozás, mind gyógyítás céljából.

Külön említést érdemel Hawaii, ahol a limu vagyis alga még a mai napig nagyon népszerű, kb. 75 különböző fajtát használnak a konyhában.

A peruiak évszázadok óta eszik a gigartina nevű vörösalgát. A cochayuyo (durvillaea) pedig a chileiek nagy kedvence.

 

(Cochayuyo, forrás: vidasana.org)

 

 A kelták és a vikingek levest főztek az algákból, a matrózok meg rágcsálták, hogy így kerüljék el a skorbutot (Dulse tele van C-vitaminnal).

Spanyolország Észak-nyugati részén ősidők óta használják őket a növények trágyázásra és állateledelként, sőt gyógyászati célra is:

- zöld algákat, mint féreghajtót és köszvény elleni szert

- barna algákat reumára, érelmeszesedésre, magas vérnyomásra, fekélyre, szifiliszre és strúmára

- vörös algákat pedig véralvadásgátlóként, hasfogóként és gyomorhurutra (gastritis).

Napjainkban az étkezési célokon kívül az algák szerepet kapnak a Thalasso terápiában is, mely különböző gyógyászati kezeléseket foglal magában, mint például algapakolás és algafürdő.

 (Forrás: Clemente Fernández Sáa: Algas de Galicia)